Jelzőeszközök

A hallássérült emberek számára nehézséget jelent a különböző jelzések (ajtócsengő, telefon, stb.) észlelése. Aki ragadt már kint a lakásából azért, mert hallássérült családtagja nem hallotta sem a telefont, sem a csengőt, biztosan eljátszott a gondolattal, hogy erre kellene valami megoldás. Van is. Számtalan jelzőeszköz van a piacon, ami erőteljesebb hanggal, fénnyel és rezgéssel is jelzi, ha csengetne, ha szól a telefon, vagy ha tűz üt ki a konyhában, de édesanyáknak segít abban is, hogy babájuk sírását észrevegyék.

A manapság már általánosan elterjedt, lakáshoz/házhoz tartozó jelzőeszközök - mint például a bejárati csengő, társasházak esetében a kapucsengő és kaputelefon, az ébresztőóra, a szén-monoxidmérő, a füstérzékelő, a vész-/tűzjelző és a vagyonvédelmi célú riasztóberendezések - jelzései a hallás érzékszervére hatnak.

Hallássérült, így siket személy esetében ezek a hangjelzések egyáltalán nem, nagyothalló személy esetében hallókészülék viselése mellett is csak bizonyos körülmények megléte esetén – annak jellegétől függően a jeladó eszköz közvetlen közelében, ill. azzal egy helyiségben tartózkodva – érzékelhetők. Az életvédelmi célú jeladó eszközök jelzése érzékelésének elmaradása, illetve a jelzésre való reagálás lehetőségének hiánya beláthatatlan következményekkel járhat a nem akadálymentesített lakásban életvitelszerűen élő hallássérült személy biztonságára, ill. életére nézvést.

A hallássérülteknek az otthonukban  szükségük van az életvitelüket megkönnyítő segédeszközökre.

Hallássérült személy esetében az önálló életvitelt támogató lakás-akadálymentesítésnek azt a célt kell szolgálnia, hogy számára érzékelhetővé váljanak a fent említett hangjelzések. Elengedhetetlen például, hogy a tudomására jusson, hogy egy másik személy be akar jutni a lakásába, illetve a lakásán belüli, információ-értékkel bíró hangjelzések is érzékelhetőek legyenek számára a látás és tapintás érzékszervein alapuló érzékeléshez szükséges ingerek kiváltására képes eszközök alkalmazásával, illetve beépítésével.

Különböző helyzetekben szükségessé válik fény-, illetve erős hangjelzések alkalmazása. Ilyenek pl. a füst-, a gyermeksírást, az ajtónyitást, a belépést, az ajtócsengőt vagy a telefonhívást érzékelő adók. Ezek az eszközök egyénileg szerezhetők be, a személyes szükségleteknek megfelelően. Egy garzonlakás hallássérült lakója megelégedhet egyetlen készülékkel, ami villog, ha valaki csenget az ajtón, míg másvalakinek, aki többszobás lakásban él, szüksége lehet minden helyiségben olyan berendezésre, ami más és más fényjelzéssel mutatja, ha csengetnek az ajtón, cseng a telefon vagy bekapcsol a tűzjelző. Néhány ilyen berendezés a villogás módjával közöl információt (pl. 5 villanás az ajtócsengő, 1 villanás a telefon). Más készülékek a testen viselt, rezgő eszközhöz kapcsolódnak, ami kijelzőn mutatja a megfelelő esemény sorszámát (pl. 1=tűz, 2=ajtócsengő).

Az épület helyiségeiben található, minden hangalapú elven működő riasztórendszert, vészjelző berendezést fényjelző berendezéssel is el kell látni. Fontos a mellékhelyiségek ellátása is fényjelző berendezéssel. A hallássérültek számára nehéz a bejutás olyan épületekbe, ahol csengőt, kaputelefont, beléptető rendszert kell működtetni. Ilyenkor is információs táblák, fényjelzések, esetleg kamerás-monitoros telefon felszerelése segít.

Egy hallássérültnek hangok hiányában nem egyszerű időben felkelnie, ehhez speciális megoldásokra van szüksége. Sokan a telefonjukkal alszanak, bízva abban, hogy a rezgés felkelti őket reggel – amennyiben nem verik le álmukban az ágyról. Ebben azonban nem lehet mindig bízni.Erre jó megoldás lehet egy ébresztő eszköz, ami szintén rezgéssel kelt, – vagy villanófénnyel. Figyelembe kell venni azonban  azt is, hogy a használó mennyire érzékeny, sokan ugyanis drasztikusnak élik meg a rezgést és a durva villanófényt. Emiatt fontos, hogy a választott eszköz tegye lehetővé a fényerő és rezgés intenzitásnak módosítását, esetleg lehessen választani a rezgés és a fény között. Az igazán érzékenyek pedig biztosan örülni fognak egy vibráló karórának, ami esztétikusabb is.

A hallássérültek tájékozódását nagyban akadályozza, hogy az információt nyilvános helyen leggyakrabban csak akusztikus módon közlik (pl. metróban, vasútállomáson). Segítséget jelenthet számukra, ha az épített környezetben található valamennyi hangos információt látható formában is megjelenítjük (egyszerű villanó fényjelző, világító, ill. villanó információs táblák). A szöveges információs tábla is nagy segítséget nyújt a hallássérültek tájékozódásához, amennyiben az jól látható helyen található, jól olvasható, megfelelő méretű betűket és könnyen érthetô információkat tartalmaz.