Kommunikációs rendszerek

A nagyothalló és siket emberek számára nagy nehézséget jelent az épületeken belüli és az azok környezetében történő tájékozódás, az információszerzés és legfőképpen a kommunikáció. Segítséget jelenthetnek számukra a hallókészülékhez csatlakoztatható segédeszközök. 

A hallókészülék nagyon sok esetben – főleg nagy- súlyos hallásveszteség esetén -  a különböző zajkörnyezetekben – pl. iskola, színház, konferencia terem - nem nyújt teljes megoldást a beszéd megértéséhez. Például egy orvosi rendelőben egyaránt gondot okozhat a hangosbeszélő megértése, a regisztrációs pult munkatársának megkérdezése, vagy az orvossal való párbeszéd. Ebben az esetben nélkülözhetetlen az induktív hurkos vagy FM rendszer alkalmazása. Speciális adó- vevő rendszer, tökéletes hangátvitelt biztosít -függetlenül a távolságtól és a zajkörnyezettől – a hangzó beszéd jobb megértéséhez, s ezzel a hallássérült személy életvitele javul

Az adó-vevők felhasználói a hallássérült, dolgozó, aktív felnőttek, akik gyakran tartózkodnak nagyobb társaságban, értekezleteken, konferenciákon, zajos termekben, illetve akik nagy társasági életet élnek, sokat járnak étterembe, rendezvényekre, és – kizárólag hallókészülékkel – szinte képtelenek kommunikálni egymással. Közéjük tartoznak azok is, akik a televíziót is szeretnék jó hangminőségben, közvetlenül a hallókészülékükben hallani, illetve akik úgy szeretnének telefonálni, hogy mindkét hallókészülékükből hallják a hangot. Az adó-vevő mikrofonja egy „harmadik fül”, és ez a mikrofon éppen ott van, ahol a hang megszólal: ahol a beszélgetőpartner, az előadó vagy a tanár beszél, illetve ahol a tévé vagy a telefon szól: tehát csak a fontos jelet továbbítja   A mikrofonból a hangot egy parányi adó közvetíti a hallókészülékhez. Ehhez egy még apróbb vevő csatlakozik, amely a hangot minőségi veszteség nélkül továbbítja a készülékbe. A készülék azután elvégzi a beállítása alapján szükséges jelátalakítást, a viselője pedig a nagyothallásnak megfelelően hallja
a beszélőt, a saját hangját és a környezetét is. 

Néhány példa az adó-vevő rendszerek felhasználási területeire:

• párbeszéd (pl. otthon, nagy forgalmú úton, bevásárlóközpontban, étteremben);
• csoportos beszélgetés (pl. családi összejövetelen, zajos étteremben, munkahelyi értekezleteken vagy konferenciákon);
• telefonálás;
• televíziózás és zenehallgatás;
• iskolák, továbbképzés (pl. egyetemeken, tanfolyamokon, tanulmányutakon,mú zeumi tárlatvezetéseken);
• közlekedés (autóbuszon, vonatban, villamoson, de személyautóban is);
• sport (pl. kerékpározás, golf, síelés, futás vagy hegymászás során);
• szabadidő (színházban, hangversenyen, moziban, istentiszteleten, gyűléseken).

A tiszta és zavarmentes hangérzékelés érdekében célszerű indukciós hangerősítő rendszert használni azokban a helyiségekben, ahol a halláskárosult személy hosszabb időt tölt, vagy ügyintézés közben kommunikálni kényszerül. Ez a rendszer az adó-vevő elvén működik. Az erősítésre szánt hang megfelelő továbbítását a helyiség padlóján vagy mennyezetén körbefutó, hurkot alkotó vezeték biztosítja. A hurok – mint adó – mágneses indukciós teret hoz létre a belsejében. Az indukciós hangerősítő rendszerrel ellátott hallókészülékek képesek – megfelelő állásba kapcsolva – közvetlenül a kívánt hangot venni, és azt megfelelően közvetíteni a hallássérült személy részére. 

Az indukciós erősítő egy audio jelet továbbít mágneses mezőként a térbe, melyet a speciális nagyothalló készülékkel rendelkezők kifogástalan minőségű hangként venni tudnak. A legegyszerűbb formájának működése:

1.  A mikrofonból vagy műsorforrásból, pl. egy keverőpultból a hang bele kerül az indukciós erősítőbe.
2. Az erősítőből a jelet bevezetik egy sodrott réz vezetékbe, hurokba.
3. A vezeték egy mágneses teret gerjeszt.
4. Az így gerjesztett mezőben nincsenek gyenge vagy holtterek, bárhol is tartózkodjon a hallgató. A legtöbb hallókészülék belsejében található egy telefontekercs ami veszi a mágneses jelet. Ez a jel egy kifogástalan minőségű audio jel, amely közvetlenül a hallgató fülébe kerül.

Nem szükséges az egész területet lefedni. Csak arra a területre kell a fedettséget biztosítani, ahol a hallgatók tartózkodnak. Fontos eldönteni, hogy melyik szükséges, és melyik a szükségtelen terület. Például sok templomban, színházban nem szükséges a teljes területet lefedni, hiszen nem mindenhol tartózkodnak hallókészülékkel.
 

Az elmúlt évtizedben kifejlesztett vezeték nélküli kommunikációs rendszerek – amelyeket FM- vagy rádiórendszereknek is neveznek – sok embert segítettek hozzá, hogy az életfontosságú kommunikációs képességeket megszerezzék, és azok előnyeit élvezzék. Az FM olyan vezeték nélküli kommunikációs technológia, amit ma már számtalan területen használnak világszerte (pl. mobiltelefonok, rádiós adó-vevők, babafigyelô rendszerek). A hallókészülékekhez kapcsolható FM-rendszer is e készülékek elve alapján működik. Egy adó tartozik hozzá, amely a beszélő hangját felfogja és rádióhullámok segítségével továbbítja a hallókészülékhez csatlakoztatott, parányi FM-vevőre.

A korszerű multifrekvenciás FM-eszközök számítógéppel programozhatók, adataik tárolhatók, visszakövethetők. Ez bármely eszköz gyors azonosítását lehetővé teszi, és a változtatásokat is nagyon hatékony módon lehet elvégezni.  Egész sorozat felhasználóbarát és az optimális jel-zaj arányt biztosító FM adót fejlesztettek ki, hogy segítségükkel minél jobb beszédértést lehessen elérni. (A testen viselt adók esetenként zavarhatják pl a pacemaker működését. A biztonságos használat érdekében a gyártó/forgalmazó tájékoztatását kell kérni.)

Ma már az FM-adó nem minden esetben csak a rádiójelek továbbítására szolgál: van olyan is, amelyet a hallókészülék távirányítására, illetve bluetoothszal való telefonálásra is használhatunk. Az FM-adót például egy előadáson odaadhatjuk a beszélőnek, vagy letehetjük az asztal közepére egy értekezleten, vagy „puskamikrofonként” ráirányíthatjuk arra, akinek a beszédét hallani szeretnénk.

Az infravörös rendszer alapelve, hogy a beszélő szájához tartott mikrofonból vagy az elektronikus hangforrás kimenetéből a jel egy infravörös adórendszerhez jut, amely szemmel nem látható sugarakat bocsát ki. Ezek szétszóródnak a helyiségben és visszaverődnek a mennyezetről, a falfelületről, így viszonylagosan egyenletes terjedés érhető el. A szoba besugározottságát javítja a falra felhelyezett kiegészítő adórendszer. A hallássérültnek rendelkeznie kell az infravörös jelek felfogására alkalmas vevőkészülékkel, amelyet a jeladóval szemben kell tartania (célszerű a ruhán kívül, a mellkason elhelyezni). A jeleket átlátszó vevőlencse gyűjti össze, majd az információ elektromos jelekké alakulva jut a hallókészülékbe. Jelenleg a hallássérültek körében ez a rendszer nem elterjedt, a hallókészülékhez való csatlakoztatás ugyanis a ma használt készülékeknél nehézkes. 

Az infravörös rendszerek használhatók otthon, tévénézéshez, de mozikban, színházakban és hangversenytermekben, valamint olyan rendezvények helyszínein is, ahol lényeges a biztonság. Az infravörös sugárzás megmarad a helyiség falai között. Hátránya, hogy a vevőkészüléknek mindig szemben kell lennie a jeladó rendszerrel, s így nem biztosított a szabad mozgás.