Mozgásterápiás és sport eszközök

A  mozgásterápiás és sport eszközöknek  kiemelt jelentőségük van a fogyatékos emberek komfortérzetének és társadalmi integrációjának szempontjából.

A  mozgásterápia elsődleges feladata a károsodott mozgás javítása, így ennek megvalósítása során alkalmazza a gyógytorna aktív és passzív eljárásait. A gyógytorna jelentősen hozzájárul a jobb életminőséghez és a testi-lelki rehabilitációhoz.

A hosszú távú sikert a rendszeresség és a fokozatosság biztosítja. Ezért van szükség arra, hogy a gyógytornásszal végzett munka mellett minden beteg összeállítsa saját, otthon végezhető gyakorlat csomagját, amelynek azután állandó helyet talál a napirendjében, de legalább hetente ötször elvégzi. A program semmiképp se jelentsen túlerőltetést. A gyakorlás időpontját egyéni ízlés szerint válasszuk meg, de ha mindig ugyanakkor tornászunk, akkor könnyebb beleilleszteni a napirendünkbe. Elegendő napi 20-60 perc. Ne feledkezzünk meg arról, hogy nem valamiféle versenyről van szó, a lényeg, hogy a mozgás örömet szerezzen.

A mozgáskorlátozottságot okozó betegség rehabilitációjában és a rehabilitált állapot fenntartásában elengedhetetlen, hogy az izomzat megfelelő kondícióban legyen. A tornáztató készülék a bénult izmokat javítja, izomfeszülést csökkenti, kopásos izületek kondícióját biztosítja. A készülék vezérlése lehetővé teheti, hogy az izomzat optimálisan legyen kondícióban: folyamatosan figyeli az izomerőt, annak minden paraméterét és vezérli az aktív és passzív mozgás arányát.

A mozgáskorlátozottak sporttevékenységével szemben támasztott két legfontosabb követelmény a következő: semmiképp ne rontsa, sőt kedvezően befolyásolja az aktuális mozgásállapotukat, egyben pozitív élményhez juttassa őket, ami hozzájárulhat  ahhoz, hogy akadályozottságuk ellenére is aktív életet éljenek.

A sport segíti a mozgáskorlátozott egyének számára a károsodott mozgásfunkciók helyreállítását, korrekcióját és kompenzációját, azaz fejleszti a testi képességeket, elősegíti a mindennapi tevékenységek ellátását, mely szűkebb értelemben az önellátást, tágabb értelemben pedig minden olyan tevékenység kialakítását jelenti, mely az életkori sajátosságoknak megfelel és a primer károsodás (az alapelváltozás) szövődményeinek megelőzéséhez is hozzájárul

Az aktívan sportolóknak speciális székekre van szükségük, hiszen a hagyományos felépítésű eszközeik vagy széttörnének alattuk, vagy nagyon körülményes és megerőltető lenne bennük a mozgás.

A sport kerekesszékek alig emlékeztetnek mindennapos használatra szánt társaikra; vázuk a merev vázas kerekesszékekénél is merevebb, ultrakönnyű kompozitból készülnek, és üreg van rajtuk a kerekeknek, ami lehetővé teszi az éles kanyarok bevételét. A sport célú kerekes székeket nem is szokták a sport területén kívül használni; a sportolók játék, vagy edzés után egy általános célú kerekesszékbe ülnek vissza. A jó sport kerekesszék kritériuma, hogy méretében és beállításában pontosan idomuljon az egyénhez, ezáltal játék közben képes együtt mozogni a sportolóval. A típus választásánál fontos követelmény, hogy a kerekesszékes sportoló pontosan ismerje a neki megfelelõ üléspoziciót.

A különböző sportokhoz különböző székeket használnak. A kerekesszékes rögbihez például kifejezett monstrumokat – mintha “öklelővas” lenne rajtuk – használnak, míg maratonfutók speciális hosszú távra tervezett handbike-okon suhanhatnak.

A mozgássérült kézibicikli (handbike) esetében egy hagyományos kerekesszék csatlakozik egy kézi hajtású biciklihez. Nemcsak gyorsabb a kerekesszéknél, hanem igazi sporteszköz, mert olyan izmokat is megmozgat, amelyeket a hétköznapokban nem használnak a mozgásukban akadályozottak. Míg a kerekesszék csak a váll és kar izmait dolgoztatja, addig a speciális kerékpár a törzs izmait is. A kerékpárok fontos integrációs célt is szolgálnak, mert a mozgássérültek az egészségesekkel tarthatnak túrákra. Az eszközzel hosszabb túrát is tehetnek.

A mozgássérültek téli sportjáról gyakorlatilag alig vagy egyáltalán nem lehet hallani, pedig a hó szerelmesei számára is vannak sportolási, sőt versenyzési lehetőségek. Ezek egyike a mono-sí vagy más néven sí-bob. Ezzel a szerkezettel teljes mértékben utánozható, átélhető a sízés minden élménye korlátok és kompromisszumok nélkül. A mono-sí speciális ülőalkalmatosságot egy rugós-hidraulikus áttéten keresztül rögzítettek normál kötéssel ellátott síhez találékony szakemberek, amivel megteremtették a lábukat használni nem tudó sérültek síelési lehetőségét. Ez a szerkezet helyettesíti és egyesíti a síbakancsot, a lábszárat a térdet és a combot. Ezáltal a sízés technikája megegyezik a hagyományos sízéssel.