Kerekesszékek

A kerekesszékek a betegek helyváltoztatására, közlekedésére szolgáló eszközök meghatározott csoportja.

A kerekesszék elsősorban mozgássérült és járóképtelen betegek részére készül szobai és korlátozottan utcai (szilárd burkolatú akadálymentesített, csapadékmentes időben)  használatra. A kerekesszék főként rövid idejű használatra megfelelő. Azt a célt szolgálja, hogy a kerekesszéket használó személy - önállóan, vagy más személy segítségével- képes legyen beltéri (lakás, gondozó otthon) mozgásra, lakásának rövid idejű elhagyására, friss levegőn tartózkodhasson és eljuthasson lakásának környezetében lévő, az életviteléhez tartozó helyekre, mint például bevásárló hely, gyógyszertár stb., valamint elérje és használni tudja a tömegközlekedési eszközöket. Alkalmazható továbbá kórházakban, rendelőintézetekben, valamint minden olyan intézményben, ahol mozgássérült, ill. helyváltoztatási nehézségekkel küzdő, vagy attól orvosilag eltiltott személyeket (betegeket) kell különböző okok miatt mozgatni. Javasolják nagyfokú végleges járásnehezítettség esetén, ha a beteg egyéb járást segítő eszközzel hosszabb távú helyváltoztatásra képtelen.

A kerekes szék legelső említése Kínából származik a 6. századból. Európában a német reneszánsz idején jelent meg. II. Fülöp spanyol királynak is volt kerekes széke állítható fej- és lábtámasszal. Stephan Farfler órás 1655-ben építette kerekes székét, amit a bent ülő hajthatott. Az első szabadalmat 1869-ben nyújtották be az Amerikai Egyesült Államokban. Az első könnyű, összecsukható kerekes széket Harry Jennings és barátja, Herbert Everest gépészmérnökök építették 1933-ban, miután Everest egy bányabalesetben eltörte a gerincét, és lebénult. Meglátták találmányukban a lehetőséget, céget alakítottak, és tömegtermelésbe kezdtek. 

A kerekesszékek lehetnek utcán vagy lakásban egyaránt, inkább lakásban vagy inkább utcán  használhatóak. Általában összecsukhatóak, kézifékkel ellátottak, az ülőfelület és a háttámasz alakítható anyagból vannak. Toló karral ellátott termékek, így egy segítő könnyen segíthet a kerekesszékben ülőnek. Lehetnek kézi és elektromos meghajtásúak, szobai illetve utcai kivitelben, használatuk esetén fontos akadálymentes környezet. 

Kerekes székek besorolásánál és osztályozásánál az EN ISO 9999 (2003) „Technikai segítség a fogyatékos emberek számára – osztályozás és terminológia“-t  használjuk, ezen szabvány a kerekes székeket a 12-21 csoport, 11 alcsoportjába sorolja be.

A mechanikus, önhajtós kerekesszékek sokoldalúan használhatók intézményi és otthonápolás során. Az eszközök kivehető hátsó kerekekkel, borulásgátlóval, hátrahajtható vagy kivehető kartámasszal, valamint többek között állítható és/vagy kivehető lábtámasszal lehetnek felszerelve. Az alapeszközökön túl léteznek mechanikus egykezes, állító funkcióval ellátott, valamint fektetett pozíciót is felvenni képes kerekesszékek.

Az elektromos kerekesszékek olyan akkumulátorral működtethető gyógyászati segédeszközök, melyek elektromos meghajtásúak, így nem szükséges a használójának a kézi ereje az eszköz működtetéséhez, mozgatásához. Olyan mozgáskorlátozottak részére ajánlott az ekletromos kerekesszékek használata, akiknek a felső végtagjuk a mechanikus kerekesszékek hajtására nem képes, vagyis a karjukban, kezükben nincs elég erő. Ezen az eszközök segítségével a betegek nagyobb mobilitásra és önállóságra képesek, a kerekesszék használatához nincs feltétlenül szükség segítő partnerre, mivel ezeket a termékeket nem szükséges tolni. Használatukkal a beteg önállóan is képes a napi teendők elvégzésére, kisebb távolságok megtételére, így akár a napi bevásárlás, vagy a lakásban való közlekedésre is. Az eszközök karfáján elhelyezett konzol segítségével lehet a termékeket kormányozni, fékezni és a sebességüket állítani.

Az utcai kerekesszékek az utcán való közlekedésre alkalmas eszközökkel vannak felszerelne, mint például az irányjelző, valamint nagyobb távolság megtételére képesek, mint a szobai használatra fejlesztett társaik. A szobai kerekesszékek mérete ugyanakkor kompaktabb, így a szabvány méretű ajtókon be- és ki lehet velük menni, valamint fordulékonyságuk is jobb, így a kisebb terekben, mint amilyen egy szoba, is képesek megfordulni.

Számos kiegészítő eszköz választható, mely jelentősen megkönnyíti a kerekesszéket használó betegek életét, mindennapi tevékenységét, de az ápolást végző hozzátartozók dolgát is. Ha a beteg képes magát önállóan ellátni minél több élethelyzetben, nincs rászorulva minden pillanatban külső segítségre, az komoly előrelépés az életminőség terén.